Ivilááány:) gondolatai..

Ez az én mottóm.Manapság nagy gondnak tekintem a címkézést,az előítéleteket az ismeretlen dolgokkal szemben,vagy a rasszizmust pl. Én nem szeretek lenni olyan emberek társaságában akik ilyet vagy ehhez hasonlókat hangoztatnak. Nem tudom szó nélkül eltűrni azt,hogy lekicsinylően beszél valaki egy másik nemzetiségű vagy bőrű emberről.Hihetetlen,hogy ez még a XXI.században is előfordul..

Minden az ember egójából származik,ami azt hiheti elvelünk mindenáron hogy mi felsőbbrendűek vagyunk az összes embertől.Be akar csapni minket,de ez korán sincs így.Nem vagyunk felsőbbrendűek a többi embernél,mindenki egyedi és utánozhatatlan,miért akar mindenki különleges lenni? Hiszen már most is mindenki az,különleges akármilyen is vagy különleges vagy.Sok ember nem akar az átlaghoz tartozni és külölegességén fáradozik...a legtöbb ember valljuk be ezt teszi.Te hogyha nem teszel semmit és csak olyan vagy amilyen a legmélyebb belső természeted,nem játszod meg magad,nem akarsz különlegessé válni,hiszen tudod hogy már az vagy,megbékélsz és szereted önmagad akkor leszel szégyentelenül természetes,igazi önvalód.Az embereknek van egy felvett arculata,amit mások aggattak rá,azt hiszed eggyes helyzetekben úgy kell viselkednek ahogy mások azt elvárják tőled.Ha attól félsz hogy ha ezt nem teszed meg,és elhagynak,elfordulnak tőled,akkor nem is igaz kapcsolat ez.Miért másoknak felelnék meg,ha magamnak is megtehetem,és még jól is érzem magam ettől.A másik bírálhat,ítálkezhet,de ha te megvagy magaddal elégedve,akkor akér jó akár rossz a vélemény,már csak másodlagos dologként fogod kezelni.Nem bánt meg...

Mennyivel megkönnyebbülten él az aki nem foglalkozik sokat azzal mások mit gondolnak róla,miért is érdekel ez annyira mindenkit.Mert az ember társas lény, és nagyban él benne az elfogadás iránti vágy.Tehát ha úgy eltud valaki fogadni,engem hogy önmagamat adom s nem játszom meg magam,az az igazi szeretet.S aki ezért elfordul tőlem,ez jobb is talán hogy elfordult...

Minden ember jó,én azt mondom,mindenkinek megvan a lehetősége arra hogy boldog és pozitív életet éljen.Nem az emberre kell haragudni ha valami rosszat tesz,hanem a cselekedete az ami nem helyes.A harag, a tévhittel elllentétben nem a másikat rombolja,hanem minket,mégpedig azért mert ha nem tudunk megbocsájtani a másiknak,azzal csak magunkat ássuk alá. Gyötörni fog a rossz érzés,a harag kiöl mindent a szívből,és ameddig ott van addig nem tud az illető fejlődni.Megreked,egy bizonyos szinten.Vagy elkezd csúszni a lejtőn.Meg kell tudni bocsájtani.De nem csak úgy mondani.Hanem tényleg szívből megbocsájtani.Mekkora kő esik le olyankor a szívünkről.S ezáltal hogy a másikkal könyörületesek voltunk,hálát érez társunk,s nem csak társunk hanem mi is.Az intellignciát nem tesztek alapján lehet meghatározni,én pl nagyon viccesnek tartom ezt.Persze hasznos igen,gondolkodni is tudni kell.De a gondolkodás nem egyenlő az intelligens gondolkodással.Gobdolkodni lehet logikusan is.De én úgy hiszem nem vagyunk még gépek.És remélem nem is leszünk soha azok.A logika a tudományokhoz kell.Az intelligencia pedig mindig szügséges.Ez az intelligencia,ha képes vagy felfogni,rájönni arra hogy hogyan teheted jobbá az életedet azáltal hogy megbocsájtasz pl. a másiknak.Intelligencia kell ahhoz is hogy ne hagyd hogy a másik vakon vezessen.

A hit elveszi az intelligenciádat.Ha elkezdesz hinni valamiben akkor meghal az intelligenciád.Hiszünk a Isteneinkben,hiszünk bizonyos egyházakban,személyekben.De attól a pillanattól kezdve ahogy elkezdünk hinni valamiben vagy valakiben,felhagyunk a viszgálódással,és mint a birkák követjük őket szó nélkül.Én azt mondom az az intelligencia jele,ha kételkedsz,csak így juthatsz el az igazi belső igazsághoz.Addig pedig semmiképpen.Merj kételkedni!

Nem is értem minek ez a sok ellenségeskedés országok,és bőrszínek között.A területek megszerzéséért az olajért a pénzért...Ezek mind olyan dolgok amik nem tudnak minket boldoggá tenni.Jobbá tehetik az életünket,de ha sivárok vagyunk belül,ha nem értjük meg azt hogy csak a béke az együttérzés és a szeretet által lehetünk boldogok,akkor mindig csak egy feneketlen koporsók leszünk,aki magába akar tömni mindent amit lát,pénzt,ételt,ruhát,ékszereket,mert azt hiszi ezekkel majd elvonja a figyelmet arról hogy belűlről annyira üres mint egy sivatag.De soha nem lesz neki elég,mindg több és több kell neki,mert az ember vágyai hajthatlanok..

Kelet a lélek fejlődésével foglalkozik mér évezredek óta,Nyugat pedig ennek az ellentétével a külsőségekkel. Mind a kettő nagyon fontos,a lélek ugyanúgy mint a test hozzánk tartozik.Ugyanannyira fontosak,mert ha pl a testünk kitűnően néz ki de a lelkünk megrekedt egy 13 éves szintjén,akkor nem fejlődünk kellőképpen,nincs egyensúlyban a két részünk.Pedig mind a kettő mi vagyunk,nem lehet elválasztani az egyiket a másiktól.Ha a lelkünk megfelően fejlett,csak a testünk van rettenetes vagy rossz állapotban,az sem jo.Mert nincs a kettő egyensúlyban. A test egy durvább megnyilvánulása a létnek a lélek pedig sokkal finomabb.De test nálkül nincs lélek.Lélek nélkül pedig test,legalábbis itt a földön nem.

A két kúltúra azért fejlődött olyan eltérően,India elmaradott lett,szegény lett,eltunyultak,mert annyira elkezdtek foglalkozni a lélekkel,hogy teljesen elhagyangolták a testüket.A nyugat pedig a külsőségekben fejlődött sokat,a tudományokban,jóval magasabb is az életszínvonal.Lehet sokan azt hiszik hogy a lelki gazdagság az jobb mint a nyugaté,de koránt sincs így.Mivel a kettőnek kéne egybeforrnia,a test és a lélek fejlődésének harmóniába kerülnie,ezért én nem tartom vallásosabbnak vagy jobbnak India fejlődését. Most már a kettő kialakult külön külön,most azon kéne fáradoznia az embereknek hogy a két részüket,egyensúlyba rendezzék.